Laczkó Róbert

Erdély és a magyar nyelvterület peremén, mégis tömbmagyar közösség tagjaként élni sajátos identitást ad az embernek. Gyermekkorom ugyanúgy szólt a „tutajosok” és „tejporosok” falujáról, Gyergyóremetéről, ahol iskola után a temetőkert örmény kápolnájában tömegjelenség volt egy-egy hittanóra, mint a „hazafias” pionírkodásról, ahogy izgága tanulóként évről évre feljebb kapaszkodom az aranykorszak uborkafáján. Alsó gimnazistaként azonban sosem kerültem annyira távol az otthonomtól, hogy rádöbbenjek, mennyire párhuzamos világokban élünk. A székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőben szerzett okleveles pedagógusi képzettségemet egyenlő mértékben köszönhetem szüleimnek, hajdani magyartanáromnak, az „átkosban” is szabadszájú lelkésznek és az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltozásnak. Szerencsés konstelláció volt ez a felső gimnázium küszöbén. A bentlakás kaszárnya-hangulatából szíves-örömest menekültem a „közéletbe”: diákműsorokat szerkesztettem az Udvarhelyi Televízióban, cikkeztem a helyi lapokban, irodalmi pályázatokon verselgettem, verset mondtam és színt játszottam különféle rendezvényeken. Friss diplomás tanítóként egy esztendőt töltöttem a gyergyószentmiklósi Vaskertes iskolában, innen nyertem felvételt a Babes-Bolyai Tudományegyetem Színházművészeti Tanszékére, Csíky András osztályába. Színészmesterséget tanulni életre szóló iskola és élmény, amely persze csak azután sűrűsödik be igazán, amikor az ember először léphet színpadra. Kolozsvár nagymúltú és rendkívül izgalmas jelenű, európai rangú rendezők és nagyszerű színész kollégák egész sorát foglalkoztató Színháza mellett az Opera színpadán is kipróbálhattam magam különböző korok remekműveiben, Telemanntól Mozarton, Puccinin, Schuberten vagy Sosztakovicson át a szigorú értelemben vett kortás szerzőkig, Orbán Györgyig, Vajda Jánosig. Orbán Pikkó herczegét és Vajda Leonce és Lénáját országos, Vajda Karnyónéját pedig a budapesti Magyar Állami Operaházban ősbemutatóként énekelhettem. „Szabadidős” tevékenységeim ilyen vagy olyan formában szintén kapcsolódnak tulajdonképpeni szakmámhoz. Filmet forgathattam Maár Gyula rendezővel, különböző televíziós produkciók és rádiós műsorok szerkesztője, házigazdája lehettem, továbbra is megjelennek verseim, publicisztikáim, amatőr fotográfusként négy egyéni kiállítást, pályázati második helyezést tudhatok magam mögött, több fotómat a tekintélyes Földgömb című magazinban publikálhattam. Egy éve már a Kalapos Band szólóénekese vagyok. És újabb hobbyba bolondulni sosincs késő!

beszamolo